fbpx
My Cart
0,00 lei
Blog

Povestea Helyenvalo- Cumsecade

Descrierea conceptului Helyenvalo-Cumsecade a fost declanșată în mine de întrebările legate de proiectul Foodhub. Căutam răspunsul la întrebarea, cum va fii magazinul Helyenvalo diferit de celălalte magazine.

Am încercat să explic că vom vorbi mai mult cu micii producători, vom întreba consumatorii despre nevoile lor de alimentație, vom încerca să consolidăm parteneriatul producători și consumatori, dar am considerat, de asemenea, că este necesar să punem fundamentul teoretic al conceptului. Așa am ajuns la economia budistă.

Nagyon megfogott az a szemlélet, ahogy a gazdaságot nem választják szét az élettől:

A buddhista felfogás nem választja el a közgazdaságtant a tudomány egyéb területeitől. Az csak egyetlen eleme az emberiség problémáinak enyhítése érdekében összehangolt törekvéseknek. Ebből adódik, hogy a

Buddhizmus tanításain alapuló közgazdaságtan nem önálló terület, hanem része a  számos egymással összefüggő tudománynak, amelyek egymás mellett működnek az egyéni, a társadalmi és a környezeti jól-lét megteremtésének közös céljáért.

Payutto gondolatain elindulva szeretnék segíteni a helyénvalóság mai értelmezésében mindazoknak, akik meghallgatnak.

 Jelen írás fejezetei:

  1. A buddhista közgazdaságtan néhány elméleti eleme
  2. A buddhista közgazdaságtan által javasolt megoldások, eszközök
  3. A helyénvaló vállalat a vállalkozási lépcsőfokon
  4. A helyénvaló vállalkozói forma
  5. Könyvészet

A buddhista közgazdaságtan néhány elméleti eleme

Schumacher: A kicsi szép

A buddhista felfogás szerint a munkának legalább három funkciója van: alkalmat ad az embernek arra, hogy a képességeit használja és fejlessze; képessé teszi őt önzésének legyőzésére, amikor más emberekkel együtt egy közös feladatok megvalósításán fáradozik; létrehozza az emberhez illő élethez szükséges javakat és szolgáltatásokat.

…a buddhisták nem az igények megsokszorozását látják a civilizáció lényegét, hanem az emberi jellem megtisztításában. Az ember jellemét elsősorban a munkája alakítja. Az emberi méltóság és szabadság körülményei között gondosan végzett munka pedig a munkásra és a termékekre egyaránt áldást hoz.

A buddhista közgazdaságtan a gazdasághoz való másfajta viszonyulást javasolja, ami alapján ökologikusabb és boldogabb életet élhetünk, és hozzájárulhatunk a világban lévő szenvedések csökkentéséhez.

A buddhizmus lényege a bölcsesség és a mértékletesség. Megközelítése szerint a gazdasági tevékenységeket annak a megszorításnak kell vezérelnie, hogy inkább a jól-lét elérésére, mintsem a lehető legnagyobb kielégülésre irányuljanak. A buddhisták a minimális fogyasztással elérhető „jól-létre” törekednek, az önmagáért való fogyasztást elvetik.

Az egyén számára a megélhetés célja az emberi léthez elengedhetetlen négy alapfeltétel megszerzése: élelem, ruházat, lakhely, és betegség esetén a gyógyszer.

  • A buddhista közgazdaságtanban a termelés, a fogyasztás és az elosztás azzal a céllal van jelen, hogy a bölcsesség segítségével hozzájáruljon a végső jól-lét megvalósításához. Ezért mondhatjuk azt, hogy a termelés kívánatos módja a bölcsességen alapszik.

Az ember legfontosabb célja a szenvedésektől való megszabadulás.

  • Az embert nem tartják a természet urának és parancsolójának, hanem különleges helyzetéből származó morális kötelezettségnek tekintik a természeti lények iránti legnagyobb figyelmet, gondosságot és szeretetet. „Noblesse oblige”, a nemesség kötelez.

A boldogság buddhista megközelítése a következőképpen foglalható össze: a szenvedés megszüntetése.

 A boldogságunk végül is belső énünkön és saját életfilozófiánkon múlik. Az emberek boldogabbak, ha van önbecsülésük és nem hasonlítgatják magukat állandóan másokhoz, valamint ha képesek kontrollálni az érzelmi állapotaikat. – Layard

  • Buddhista nézőpontból a mindig a „legjobb”-ra törekvés egyszerűen értelmetlen. Bölcsebb arra törekedni, ami „elég jó”.

A buddhista meditáció négy feltétel nélküli és korlátlan elmeállapot (brahmavihára) elérését szolgálja. Ezek a szeretetteljes kedvesség, az együttérzés, a mások sikerén érzett öröm, és a rendíthetetlen nyugalom.

A buddhizmus  Négy Nemes Igazsága feltárja az emberi szenvedés természetét és kiindulási alapot nyújt ahhoz, hogy megküzdjünk a túlfogyasztásproblematikájával.  A Buddha által hirdetett Négy Nemes Igazság alkalmazása a mai világra a következő:

  1. Az élet szenvedés. A növekvő szekularizáció, a természettől való elszakadás és az állandóan emelkedő életszínvonal-várakozások következményeként az emberek egyre elégedetlenebbek az életükkel és az életformájukkal.
  2. A szenvedés oka a vágy. Alapvető tévedés, hogy a javak megszerzése boldoggá tesz bennünket, de mivel egyre boldogtalanabbak  és stresszesebbek vagyunk, egyre nehezebb kikerülnünk a vágyak vezérelte fogyasztás mókuskerekéből.
  3. A szenvedéstől való megszabadulás útja a vágyak elhagyása. Ha tisztába kerülünk társadalmi és környezeti bajaink valódi okával, akkor – a vágyak redukálásán keresztül – megtehetjük az első lépéseket egy fenntartható élet kialakítása felé.
  4. A vágyak elhagyása gyakorlás útján érhető el. A vágyak megtagadása,a helyes életmód kialakítása nehéz és bonyodalmas, ezért folyamatos gyakorlásra van szükségünk.
  • Ha valamit elveszünk a természettől, akkor gondoskodnunk kell az így keletkezett hiány pótlásáról, illetve kompenzálásáról az adott természeti rendszerben.

Welford azt állítja, hogy a buddhista tanok alkalmazása biztosíthatja a nagyobb emberi megelégedettséget  és a természeti környezet teljesebb megóvását. Óhatatlan szükség  van a tömegfogyasztásra épülő gazdaság meghaladására, egy természetet védő és regeneráló gazdasági működésre.

  • Míg  a  nyugati  gazdaságtan az  önérdeket és  az  anyagi fejlődést helyezi középpontba, addig a buddhista megközelítés  a dolgok közötti interdependenciát  és a „belső emberi fejlődés”-t. A buddhizmus  és a mély- ökológia az ökológiai fenntarthatóságot hirdeti, ahol az emberek és más érző lények egyaránt kibontakoztathatják  potenciáljukat egy igazságosabb társadalomban, egészségesebb ökoszisztémák keretei között.
  • A buddhista közgazdaságtan nem lát problémát abban, ha egy tevékenység hasznot hoz  a  gyakorlójának, feltéve, hogy a  haszonszerzés másoknak nem árt. A „nem ártás” elve azt feltételezi, hogy a gazdaság szereplői a kizsákmányolás minden formáját elkerülő, kölcsönösen előnyös tranzakciókat bonyolítanak le. A „nem ártás” annyit jelent, hogy tiszteljük az emberi és más érző lények sérthetetlenségét, az élet minden formáját. A gazdálkodásnak  a tisztességes adás-vétel eszméjén kell alapulnia.  Ha valamit elveszünk a természettől, akkor gondoskodnunk kell az így keletkezett hiány pótlásáról, illetve kompenzálásáról az adott természeti rendszerben.

A buddhista közgazdaságtan a mértékletesség, az ún. Közép Út gyakorlását jelenti. Szükség van az anyagi javak megfontolt használatára, és arra,hogy több időt fordítsunk a szellemi megújulásra. Több meditáció, egyszerűbb élet!

  • A Buddhista közgazdaságtanban a fogyasztás fő célja nem az élvezetek és a hasznosság maximalizálása, hanem a megfelelő fizikai és mentális egészség fenntartása, amely szilárdalapként szolgál a bölcsesség megvalósításához és gyarapításához.

A klasszikus vállalatok úgy tekintenek a természeti erőforrásokra, mint szabad javakra, amelyeket kényükre-kedvükre használhatnak az emberek aktuális vágyainak kielégítésére és a maguk profitszerzésére. Ezzel szemben a buddhista vállalkozók úgy tekintenek a természeti javakra, hogy azoknak a jövő generációi számára is rendelkezésre kell állniuk. Ezért az ökoszisztémák és szolgáltatásaik csak a legnagyobb védelem mellett, és csakis a szükséges mértékben használhatók. (Welford 2005)

Nyugati közgazdaságtan versus buddhista közgazdaságtan (Zsolnai)

Nyugati közgazdaságtan Buddhista közgazdaságtan
A profit maximalizálás A szenvedések csökkentése
A vágyak megsokszorozása A vágyak leegyszerűsítése
A piac kiterjesztése erőszakmentesség
A létezők instrumentális használata Valódi törődés
önérdek nagylelkűség
„a nagyobb jobb” „a kicsi szép”
„a több az több” „a kevesebb több”

A buddhista közgazdaságtan által javasolt megoldások, eszközök

Megoldások

Az emberek alternatív intézmények létrehozásával sokat tehetnek a rendszer jellemzőinek megváltoztatásáért. Az ehhez vezető út helyi szinten kezdődik, ahol az egyének és a közösségek tudatosságuk révén új intézményeket alakítanak ki, amelyek az emberi és ökológiai jól-lét eléréséhez, a rendszerjellemzők megváltozásához vezetnek. – Magnuson

A tudatosságalapú gazdaságban a háztartások és a vállalkozások a piacok hálózatán keresztül vannak összekapcsolva. A kapitalizmussal ellentétben azonban ez nem egy kölcsönösen antagonisztikus, konfliktusoktól és szembenállásoktól terhes kapcsolat. Itt a résztvevőket a közös értékek, a tulajdon, a munka és a fogyasztás alapvető integrációja hozza össze. Képzeljünk el egy, a helyi közösségi vállalkozások (pénzügyi szövetkezetek) és a polgárok által demokratikusan irányított banki és monetáris rendszert. A tudatosságon alapuló gazdaság pénzügyi rendszere a közösség valós szükségleteit elégíti ki azáltal, hogy szolgáltatásokat nyújt a gazdasági fejlesztésekhez, a projektekhez úgy, hogy közben biztosítja a stabilitást.

Az elszórt próbálkozásoktól az egységesített rendszerré válásig tartó folyamat nehéz és időigényes. Az intézményinél még bonyolultabb a rendszerszintű változás megvalósítása, amely azonban vitathatatlan fontossággal bír. Daniel Quinnt idézve: „Ha lesznek még itt emberek 200 év múlva, akkor nem úgy élnek majd, mint mi. Ezt biztosan meg tudom jósolni, mert ha az emberek továbbra is úgy élnek, mint mi, akkor 200 év múlva nem lesz egyetlen ember sem.”

A kapitalizmus is elszórt modellként indult, intézményi változtatások és adaptációk során fejlődött önálló gazdasági rendszerré. Érdemes tanulni ebből a történelmi példából. Mert a gazdaság ismét képes lehet a fejlődésre. Látjuk, amint lépésről lépésre eltávolodik a növekedéskényszer és a profit által vezérelt kapitalizmustól egy közösségi alapú, fenntartható rendszer megteremtésének irányába. Természetesen szükség van tudatos intézményfejlesztésre, de az utópiákkal ellentétben, amelyek azt jelentik „sehol”, a lehetőségek most itt vannak körülöttünk.

  • A buddhista közgazdaságtan problémamegoldó stratégája: a gazdálkodásnak nem a nyereségek növelésére, hanem a veszteségek csökkentésére kellene irányulnia.
  • A társadalmi problémák megoldása során a buddhizmus vezérlő értéke az erőszakmentesség (ahinszá). Lényege, hogy a cselekvés nem okozhat kárt  sem  a  cselekvőknek, sem  pedig  a  cselekvésben érintetteknek. Az erőszakmentes  gazdaságszervezést jól példázzák a közösségi gazdaság modelljei, melyben a termelők és a fogyasztók arra szövetkeznek, hogy mindkettőjük szükségleteit a lehető legalacsonyabb költséggel és minimális kockázattal lehessen kielégíteni. Az egyik legismertebb ilyen modell, aközösség által támogatott mezőgazdaság (community supported agriculture).A fogyasztók egy csoportja megállapodik egy ökológiai gazdálkodást folytató termelővel terményei folyamatos megvásárlásáról. A termelési döntésekbe a fogyasztók is beleszólhatnak. Közös, hosszú távú, fenntartható stratégiában gondolkoznak, amely mentesíti a piac ingadozásaitól az élelmiszertermelést és a földhasználatot, elutasítja a monokultúrát és a vegyszerek használatát.
  • A buddhista közgazdaságtan az érintettek jól-létével kapcsolatos valódi törődést szorgalmazza. Ez a következő előnyökkel jár a felelős vállalatok számára: csökkenthető a  vállalkozáson  belüli opportunista viselkedés, megvalósítható a jó kvalitású alkalmazottak rekrutációja, megerősíthető az alkalmazottak  elkötelezettsége, megnyerhető a fogyasztók lojalitása és ragaszkodása, kialakíthatóak a bizalmon alapuló kapcsolatok a beszállítókkal és más partnerekkel.
  • A nagylelkűség, azaz mások önzetlen szolgálata, azért lehet működőképes a gazdaságban, mert az emberek egyfajta „Homo reciprocans”-ként viselkednek, hajlamosak viszonozni azt, amit másoktól kapnak.
  • A buddhista közgazdaságtan egy minimalizáló gondolkodásmódot képvisel,  amely szerint minimalizálni kell a szenvedést,  a vágyakat, az erőszakot, a létezők instrumentális használatát és az önérdeket. A „kicsi szép” és a „kevesebb több” szlogenek a buddhista közgazdaságtan alapállását fejezik ki. Olyan stratégiáról van szó, amely úgy kíván megélhetéstteremteni az emberek számára, hogy közben csökkentse az emberi és nem emberi lények szenvedését – a szükségtelen vágyak megtagadása, az erőszak elutasítása, a valódi törődés és a nagylelkűség gyakorlása által.

Eszközök

  • Anyagi-energetikai elemzés
  • A kultúra és a gazdaság   dialógusa
  • Környezeti közjavak

A vállalatoknak – különösen a nemzetközi nagyvállalatoknak – el kell ismerniük és tiszteletben kell tartaniuk a környezeti közjavak egyetemes értékét. Ez a következő kötelezettségeket rója rájuk: I. A vállalatoknak tartózkodniuk kell a környezeti közjavak magáncélú kihasználásától. II. Részt kell venniük a környezeti közjavak kormányzásában. III. A környezeti közjavak fenntartásához pénzügyileg is hozzá kell járulniuk. (Boda 2005)

  • A vállalati  működés humanizálása
  • Személyes felelősség

A személyes felelősség azt jelenti, hogy valaki hitelesen képes válaszolni a tevékenységével kapcsolatban álló érintettek igényeire és elvárásaira. (Ims 2005)

  • A szellem ökológiája

Mike Bell azt javasolja, hogy az emberi szervezetekre az élő világegyetem összefüggésében tekintsünk. Az amerikai  indiánok által inspirált „szellem ökológiája” azt állítja, hogy a Földet és a rajta élő teremtményeket komplex kapcsolatrendszer,  egyfajta szellemi erő köti össze az emberekkel, közösségekkel, szervezetekkel és az egész univerzummal. Ha a Föld él, és mi is élő lények vagyunk, akkor a szervezeteink is élő entitások. A szervezeteinket a szellem köti össze a kultúránkkal. Szervezeteink csak annyira lehetnek egészségesek, amennyire a kultúránk egészséges. A szervezetek tagjaiként a szervezet szellemét kell ápolnunk és növesztenünk. A Föld szellemét össze kell kötnünk a saját szellemünkkel, a közösségünk szellemével és annak a szervezetnek a szellemével, amelyben tevékenykedünk. (Bell 2005)

  • Etikus üzlet

Zsolnai László abból indul ki, hogy a mai vállalatok tevékenységei döntő módon befolyásolják a természeti ökoszisztémák sorsát, valamint a jelen és a jövő generációk életfeltételeit. Ezért a vállalatoknak alapvető felelősségük a tevékenységeik által érintettekkel való törődés. Ha etikus üzletet akarnak folytatni, akkor ökológiailag szelíd, a jövő generációkra tekintettel levő, és a társadalom tagjait szolgáló szervezetekké kell válniuk.  Az etikus üzlet nem csupán a fejlett társadalmak luxusa, hanem a 21. század ökológiai, társadalmi és pénzügyi  válsága közepette a vállalati túlélés feltétele. (Zsolnai 2005)

A mélyökológia és a buddhizmus egyaránt az egyén szintjén történő változásokra apellál, amelyek azután intézményi változásokat generálhatnak. Ez a megközelítés azért ígéretes, mert ahelyett, hogy a politikai és az üzleti élet radikális megváltozására várnánk, mindannyian elkezdhetjük a változást, most azonnal – önmagunkon. Ha kifejlesztjük magunkban a törődés és a részvét spirituális attitűdjét, akkor javítani tudjuk saját életünk minőségét, mások életét és a Föld helyzetét is.

A termelési folyamatot úgy kell megszervezni, hogy fejlessze az emberi képességeket, a kreativitást, és biztosítsa a munkával kapcsolatos megelégedettség érzését. A munkásoknak azt kell érezniük, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy hasznosat tegyenek önmaguk és mások számára, nem azt, hogy ki vannak zsákmányolva. A meg nem újuló erőforrások minimális használatára, illetve megújuló erőforrásokkal való – lehetőleg nagyobb mértékű – helyettesítésükre kell törekedni. A termelési folyamatból származó hulladékmennyiségét minimális szinten kell tartani. Ezzel egyidőben minden erőfeszítést meg kell tenni a természet és a környezet állapotának megőrzésére. A Buddhista közgazdaságtanban nem szükséges, hogy a termelést mindenáron növeljük a megnövekedett fogyasztási igények miatt, mivel a fogyasztás is mértéktartó.

A helyénvaló vállalat a vállalkozási lépcsőfokon

Vállalkozási lépcsőfokok saját besorolásban

  • Hagyományos magánvállalkozás: egy jó ötletre alapozva elindul a vállalkozás, elsődleges célja a profit termelés. Megélhetést nyújt a vállalkozó családjának, a munkavállalóknak, de ők nem jelnnek meg értékként a vállalkozásban. Fontos szerepük van, hisz adójukkal a közjólétet szolgálják és részben a közintézményeket tartják fenn.
  • Felelős vállalkozás: szintén a profit vezérli, de megjelennek a környezetvédelmi elemek, és odafigyel a saját munkaválallóira
  • Másért vállalkozás: fejlettebb érzékenységű vezetés, felelősséget vállal a környezetért, közösségért, alkalmazottakért, örömét leli a vállalkozásban, hisz ráébred az alkotás fontosságára (legyen az termék, vagy szolgáltatás.
  • Szociális, társadalmi vállalkozás: „szivárványgazdaság” (Dauncey [2001]).
    • A szociális vállalkozások különböznek a hagyományos vállalkozásoktól, mert eltér a keletkezés-történetük, és sokkal összetettebb feladatokat látnak el
    • Ahhoz, hogy a szociális vállalkozások növelni tudják hatásukat, jelentős beruházásra van szükség a szervezeti fejlesztésben: a menedzsment, a munkaerő, a monitoring és az értékelési rendszer kiépítésében.
    • A vállalkozási tapasztalattal rendelkezők könnyebben fogadják el a kockázatot, és nem okoz nekik morális problémát, hogy a tevékenységükért pénzt kérjenek.
    • Számos példa van a kooperáció sikerére, elméletben is mindenki elismeri fontosságát, továbbá a gyakorlatban is magas az összefogás, a partnerség, az együttműködés gyakorisága
  • Helyénvaló vállalkozás: Helyénvaló az a termék, amelyet ésszerűen, tudatosan terveznek meg, mértékletesen használják a környezeti erőforrásokat, minimálisra csökkentik a keletkező hulladékot, bölcsen használják az emberi munkát, helyesen viszonyulnak hozza, odafigyelnek a közösség igényeire.
  • A helyénvaló vállalkozó/termelő jellemzői: erőszakmentesség, valódi törődés, nagylelkűség, együttműködés, természetszeretet.
  • Kék gazdaság, vagy cirkuláris gazdaság: a természetből vett működési elvek alapján jön létre, beolvadva a természetbe és nemhogy károkat okozna a természetnek, elvonna erőforrásokat, hanem annak javára dolgozik (még nagyon gyerekcipőben jár)

A helyénvaló vállalkozói forma

A helyénvaló mint jelző jelenik meg a projektben, kiiktattuk a helyi termék fogalmát, hisz nehéz definiálni, de megmaradt a helyi termelő, aki HELYÉNVALÓ. A termelőket 7o km-es körzetből választjuk, de alapanyagaikat nem mindig.

Helyénvaló az a termék, amelyet ésszerűen, tudatosan terveznek meg, mértékletesen használják a környezeti erőforrásokat, minimálisra csökkentik a keletkező hulladékot, bölcsen használják az emberi munkát, helyesen viszonyulnak hozza.

A helyénvaló vállalkozó/termelő jellemzői: erőszakmentesség, valódi törődés, nagylelkűség, együttműködés, humanizmus, etikusság, környezetszeret.

Helyes az, ami jótékony, egészséges és üdvös.

A helyénvaló termékek:

  • támogatják a helyi és regionális gazdaságot;
  • alapvető szintű élelmiszer-ellátást biztosítanak;
  • foglalkoztatási lehetőségeket, munkahelyeket teremtenek;
  • autentikus, hagyományos, eredeti, fenntartható, szezonális, vagy egyéb, a helyi lakosság által nagyra értékelt tulajdonságai révén kínálatuk erősíti a társadalmi kohéziót és a közösségi szellemet, környezetbarát magatartásra, aktív állampolgári részvételre ösztönzik a közösségeket;
  • a helyi termékek rövid láncon történő értékesítése során a fogyasztók és a termelők szorosabb kapcsolatban állnak egymással, a személyes ismeretség révén bizalmi kapcsolat alakul ki;
  • az értékesítés során a termelési rendszerek környezetileg fenntarthatóbbak, rövidebb az élelmiszerek szállítási útja.

Könyvészet

Boldogság és gazdaság – A buddhista közgazdaságtan eszméi, SZERKESZTETTE: Zsolnai László

Leave your thought

1 × one =

Compare
Wishlist 0
Open Wishlist Page Continue Shopping